Fekete Judit játszótere

Ma van a National Author’s Day, azaz a szerzők napja, ezért most tartok egy kis számvetést, mely írók voltak azok, akiktől kaptam valami fontosat. Nem lesz könnyű, mert eléggé mindenevő vagyok, mind szerzőben, mind zsánerben. Pont ugyanúgy imádom a hátborzongató horrort, mint a varázslatos fantasyt vagy egy izgalmas sci-fit, esetleg krimit. Amikor megcsömörlöttem már a parától, jöhet… Tovább »

Rendhagyó módon most nem könyvről írok, hanem egy nagyon fontos filmről. Az Özönvíz előtt korunk egyik legfontosabb és legégetőbb problémájával foglalkozik, a globális felmelegedéssel. Leonardo DiCaprio Oscar – díjas színész és környezetvédelmi aktivista különleges dokumentumfilmjét mostantól bárki megnézheti, a National Geographic vezérigazgatója Courteney Monroe ugyanis úgy döntött, mindenki számára elérhetővé teszi. A tévécsatorna világszerte 171… Tovább »

Amikor a rosszindulattal már Dunát lehet rekeszteni, amikor hajlamosak vagyunk szinte csukott szemmel meg-(és el-)ítélni valakit, vagy amikor lassan már mindent gyűlölünk, ami akár egy kicsit is más – na akkor van nagy szükség egy olyan könyvre, mint Fredrik Backman újdonsága. A nagymamám azt üzeni, bocs című történet felér egy könnyedebb atyai pofonnal. Persze tényleg… Tovább »

Friss infókat hozok a könyvemről, nehogy kicsináljon titeket az aggodalom. 😀 Ebben az évben már nem tud megjelenni szegény gyermek, ugyanis a karácsonyi őrület miatt az összes szerkesztő óriási hókupacok alatt dolgozik. Az én leendő szerkesztőm pedig Varga Bea lesz, aki még ennél is több hókupac alatt csücsül, miközben ír, szerkeszt, az Aranymosás irodalmi pályázat… Tovább »

Egyenes háttal, fegyelmezetten várta a sorát. Fejét felszegte, szája széle kissé lefittyedt, keze az ölében szorosan összekulcsolva. Elsőre talán úgy tűnt, mint aki teljesen kiegyensúlyozott és céltudatos, de ez csak a látszat volt. Marika előző nap kapta meg a körzeti orvosától az értesítőt, miszerint elkészült az agyi ct eredménye. Hónapok óta fájt a feje és… Tovább »

– Foglaljon helyet. Kávét, vizet? – Nem, köszönöm. – Nos. Átolvastam az önéletrajzát. Igazán megnyerő, csupa jó referencia. Mondja el kérem, miért jelentkezett az állásra? – Mert az előző munkahelyemről elbocsájtottak. Munkára van szükségem és nyilván olyanra, amihez értek. – hmm…értem. De mégis, miért hozzánk jelentkezett? – Nem csak magukhoz jelentkeztem, mindenhova beadtam az önéletrajzom,… Tovább »

A napokban olvastam Frei Tamás facebook oldalán egy álláshirdetést, ami után elgondolkodtam, vajon mért nem kapott nagyobb csinnadrattát a posztja. Megérdemelné. Nevezetesen az, amit szeptember 23-án (ami véletlenül az én szülinapom volt, gondolom e- jeles nap alkalmából posztolt Frei) kiírt, miszerint új munkatársat vennének fel, bruttó háromszáz ezer forintért, és várják a 40-50 éveseket is…. Tovább »

Ez a poszt némileg rendhagyó lesz, mert bár nyilvános és mindenki olvashatja, mégis most csak egy valakinek írok. A többiek meg tekintsék úgy, hogy kukkolnak. Az úgy is mindig izgalmasabb. :)) Amikor a munkanélküli blogot vezettem, sok-sok üzenetet és visszajelzést kaptam. Általában arról írtak, mennyire jó, hogy kicsit feldobom azokat a szürke munkakeresős napjaikat. Meg… Tovább »

Amikor a első könyvkritikáimat írtam, rendszeresen úgy adtam le a szerkesztőnek az anyagom, hogy előre bocsánatot kértem az összes hibámért, és biztos voltam benne, hogy én vagyok világ legrosszabb firkásza. Most már tudom, hogy annál is rosszabb. 😀 Le a kishitűséggel – morogta a szerkesztőm, és milyen igaza volt. Egy idő után abba kell hagyni… Tovább »

Ha napjaink legtöbbet emlegetett félelmeiről kérdeznénk szinte bármely náció tagjait, valószínűleg a legtöbben a terrortámadást említenék. A listákat az önrobbantók vagy az eltérített repülők vezetik, esetleg valamilyen biológiai vagy vegyi fegyver használata. Bár jogos a félelem, hogy ilyesmi bekövetkezhet, a veszély mégis hihetetlennek és távolinak tűnik. Nehéz elképzelni, hogy pont rosszkor lennénk rossz helyen. És… Tovább »