Fekete Judit játszótere

Gondolom így estére már mindenki elolvasta az összes nőnapi köszöntést, kapott sok-sok virágot (a tizenharmadik kerületben például szegfűt osztogatnak a politikusok, igazán szép és megható gesztus. hehe.) és megpróbálta megfejteni, vajon hogy érzi magát nőként. Tényleg, milyen nőnek lenni? Én is gondolkodtam és szerettem volna írni valami könnyekig ható szépséges tutiságot arról, miért csodálatos ma… Tovább »

“Május 28., szombat Megszerettem az álláshirdetéseket. Lassan már nem azért nézem őket, mert munkát akarok találni, hanem mert szórakoztató. Vannak a vérprofik, akik tökéletesen körbeírják, kire van szükségük, stimmel az elvárás az ajánlattal, komoly és professzionális kiírás. Szakkifejezések tömkelege, precíz megfogalmazás, minden betű a helyén. Jó esetben angolul. Azt üzeni, „haver, jó lesz, ha összekapod… Tovább »

Az idei évem elég sűrű volt, úgyhogy már csak magam miatt is, de összefoglalom. Csak hogy ne felejtsem el… Ennek az évnek annyi, más már nem fér bele és én azon gondolkodom, vajon milyen lesz a következő. Ennél kuszább nem is lehetett volna, tehát a logika azt kívánná, hogy most valami nyugodtabb, csöndesebb jön. Gondolom… Tovább »

Egy kis élménybeszámoló következik, nem lesz hosszú, ígérem. (Vagy de, hosszú lesz, ér elkapcsolni, ha épp sül a mézeskalács.) Szóval most hétvégén volt a Könyvmolyképző Kiadó nagy karácsonyi könyves bulija, ahol idén nem moderátorként, de még csak nem is szervezőként, hanem szerzőként voltam jelen. Érdekes volt megtapasztalni ezt a szerepet is, és egyelőre még nem… Tovább »

Dolli vett egy nagy levegőt. Ismét megpróbálta elmagyarázni a doktornőnek, hogy azért nem jár mostanában hozzá, mert jól érzi magát. Az, hogy frissnek, erősnek és energikusnak érzi magát nyolcvankét évesen, az csöppet sem „aggasztó” vagy „elgondolkodtató”. Az viszont sokkal inkább aggasztó és elgondolkodtató, hogy emiatt beutalják kivizsgálásra. Csak algopyrint szeretett volna felíratni, és lám, mi… Tovább »

Most, hogy útjára engedtem Az őrület határán – Kálmán Lili munkanélküli naplója című fantasztikusan zseniális remekművem, itt az idő, hogy elbúcsúzzak tőle. Az utóbbi napokban azt vettem ugyanis észre, hogy képtelen vagyok valami újra koncentrálni, mert folyton a könyv utóéletével vagyok elfoglalva. De mint ahogy az állatvilágban is irtó megható módon, finom eleganciával rugdossa ki… Tovább »

Évekkel ezelőtt sportot űztem abból, hogy minél több interjút olvassak írókkal. Mindig nagyon érdekelt, honnan jött az ötlet, hogyan kezdtek el írni, milyen utat jártak be az íróvá válásig a szerzők. Vannak-e különlegesen őrült írós szokásaik, hogyan élték meg a megjelenést, a sikert vagy a kudarcot. És mivel lassan elfogynak az interjúk, amiket olvashatnék, készítettem… Tovább »

“A munkahelyi pszichológus azt mondta, fontos, hogy az ilyen feszült helyzetekben is őszinték legyünk, és azonnal kimondjuk, amit érzünk. Mondtam neki, hogy ez egy lelketlen, szívtelen banda, hányingerem van az egész cégtől, és felőlem mindenki kinya…mire közbevágott, hogy köszöni az őszinteségemet, és talán egyes esetekben egy napló is segíthet. Úgyhogy mostantól naplót vezetek, hogy kiírjam magamból a… Tovább »

A napokban találkoztam egy ismerősömmel, akinek épp a hamarosan megjelenő könyvemről meséltem, (Minő véletlen. Hehe.) amikor egy tök érdekes dolgot kérdezett. Arra volt kíváncsi, mi lenne az az egyetlen dolog, amit a legfontosabbnak gondolok a munkanélküliséggel kapcsolatban. Amit én magam is szem előtt tartanék, ha újra munkát keresnék, vagy amit üzennék azoknak, akik épp munka… Tovább »

Tudom, hogy az eredményhirdetés lényege az eredményhirdetés, nem pedig a duma, de engedjétek meg, hogy egy kicsit mégis bosszantsalak titeket. Csak hogy felébredjetek. Na szóval a sztori onnan indul, hogy a kiadó jelezte, hogy ha van kedvem, csatlakozzak én is a kiadói hagyományokhoz, azaz írjak ki borítótervező pályázatot, ahol nyilvánosan keresgélhetjük a jó ötleteket, inspirációt… Tovább »