Nem emlékszem, mikor kezdtem el írni, de arra igen, mi volt az első. Naná, hogy napló, ráadásul hosszú-hosszú éveken át vezettem, kitartóan, rendületlenül.
Aztán egy időre az írás eltűnt az életemből, de csak amíg egy fórumon meg nem érkezett az első visszajelzés, ami elgondolkodtatott. Egy vadidegen írt nekem, (még mindig emlékszem a nick nevére: Karmencita) megkérdezte, mért pazarlom az időm a fórumhozzászólásokra, amikor nagyobbat is írhatnék, jó a stílusom.
Mondanom sem kell, azonnal nekiláttam valami “nagyobbnak”. Jól esett írni. Sőt, nagyon jól esett, olyannyira, hogy azóta abba se hagytam.
Később az asztalfióknak írt történetek mellett elkezdtem könyvkritikákat írni és később cikkeket is. Dobogó szívvel kattintottam le először a nyilvánosan megjelenő írásaimat, az akkor még Hir24 nevű híroldalon és az Olvassbele.com irodalmi portálon. Később egy könyvkritikám a nyomtatott sajtóban is megjelent, ez volt az első fizetős írós munkám, azaz akkor történt meg először, hogy valaki fizetett az írásomért. Hihetetlen érzés volt!
És hogy teljesen kerek legyen a dolog, közben megismerkedtem a szakmám egy fantasztikus ágával, a content marketinggel, így lehetőségem nyílt arra, hogy munkaidőben is legálisan írhassak. 🙂 Hát kell ennél több?
No és az elengedhetetlen bulvár; rendelkezem még egy zseniális családdal, két tökös kispasival és egy felnőttkorúval is, ezen kívül három darab Görög teknőssel, akiknek még mindig nem tudom a nevét, pedig immáron három éve velünk vannak. Van egy halom hangyánk a lakásban és egy kis állatka, aki a vizes helységekben tanyázik, és rohadt gyorsan tud skerázni. Csuszkának hívom.
No. Szóval akkor kívánok magamnak ezúton is rengeteg karaktert, írós-könyves élményeket, nektek pedig köszönet, hogy olvastok.
Sőt.
Mit köszönet?!
Ezer hála és ölelés! 🙂
F. J
Kommentek