Gondolom így estére már mindenki elolvasta az összes nőnapi köszöntést, kapott sok-sok virágot (a tizenharmadik kerületben például szegfűt osztogatnak a politikusok, igazán szép és megható gesztus. hehe.) és megpróbálta megfejteni, vajon hogy érzi magát nőként. Tényleg, milyen nőnek lenni?
Én is gondolkodtam és szerettem volna írni valami könnyekig ható szépséges tutiságot arról, miért csodálatos ma nőnek lenni, aztán rájöttem, hogy kicsit sem csodálatos, ellenben nagyon nehéz. Aztán arra gondoltam, csak rajtam múlik, mennyire nehéz, és egyébként időnként egész jó, de az is eszembe jutott, hogy amikor filmet nézek vagy könyvet olvasok, valahogy mindig onnantól lesz izgalmas egy történet, ha megjelenik benne egy nő. De aztán meg az jutott eszembe, hogy férfiak nélkül is elég unalmas lenne bár talán nem is attól függ, nő vagy férfi van benne, hanem hogy milyen nő és férfi. De ha nem is a nemek számítanak, hanem a jellem, akkor hová lesz a nemek kérdése? Nem, ez kicsit sem elhanyagolandó, hiszen alapvetően iszonyúan különbözik a két nem, össze sem lehet hasonlítani. Bár ha jobban belegondolok, nincs is nagy különbség, hisz mindenki ugyanazt akarja, általában boldognak lenni. De vajon ugyanazt érti egy nő a boldogság alatt, mint egy férfi? Aztán az is eszembe jutott, hogy….
Nna. Hát ilyen nőnek lenni. Szóval kívánok magunknak nagyon boldogat és még több kitartást. : DD
Köszönöm! : ) Én is mindenféle jót kívánnék neked, de úgy látom az Ember pontosan tudja, mire van szükséged, így akkor szalonnából és füstölt kolbászból kívánok neked még többet. (Kell a fenének virág, amikor van szalonna!! )
Egyébként most beletrafáltál, magamnak is pontosan ezeket kívánom, esetleg egy kis pacallal megbolondítva. : )) Köszi, hogy írtál!
Csupa jó és örömteli dolgot kívánok neked minden napra.
Virágot azt éppenséggel nem kaptam, de abált szalonnát és csípős, füstölt kolbászt azt igen. Az Ember ismer engem 🙂