Ennek annyi…

Az idei évem elég sűrű volt, úgyhogy már csak magam miatt is, de összefoglalom. Csak hogy ne felejtsem el…

Ennek az évnek annyi, más már nem fér bele és én azon gondolkodom, vajon milyen lesz a következő. Ennél kuszább nem is lehetett volna, tehát a logika azt kívánná, hogy most valami nyugodtabb, csöndesebb jön.

Gondolom nem okozok nagy meglepetést, ha elárulom, idén a két könyvem megjelenése körül forgott minden, és mivel a megjelenések eléggé egymásra csúsztak (bár mindkettőt tavaly írtam), volt nagyjából fél év, amíg csak kapkodtam a fejem, a sok könyves tennivaló miatt. Nem mintha ez problémát okozott volna, úgy szép az élet, ha zajlik.

Na de kezdjük az elején. Januárban, mint ahogy már körülöttem sokan megszokták, máris egy új munkahellyel indítottam, azaz régi-új munkahellyel, visszatértem a kiindulóponthoz, ismét könyvezés, abból is a legjobb fajta. (Animus Kiadó. Hát akarhat ennél többet egy könyves marketinges?? )

Aztán jött az Időkapszula megjelenése, ahol mindenképpen szeretném megemlíteni a kiadó akkori sajtósát, Tegyi Timit, mert az a rengeteg izgalmas megjelenés, tévés, rádiós, írós interjúkkal teli pár hónap olyan volt, mint egy hullámvasút. (Na nem a hányós fajta, hanem a szórakoztató.) Megtanultam normálisan (jó, ez túlzás) beszélni a könyveimről, és megtanultam, hogy kibírjam azt, hogy ne hallgassam/nézzem ezeket vissza és ezzel ne kergessem őrületbe saját magamat. Szóval Timinek ezer hála, igazán izgalmas volt ez az időszak.

Aztán eközben már megkezdődött a munkanélküli könyvem szerkesztése, promója, és sokszor azt se tudtam, épp mivel kéne foglalkoznom, így aztán persze írásra nem sok idő maradt. Na az kicsit frusztrált. Az őrület határán megjelenése aztán megint csak csupa izgalom volt, és akkor nyugodtam meg igazán, amikor befejeztük a borítótervezést. Láttam, hogy partner lehettem benne, jó és élvezetes volt a közös munka Katona Ildivel is, pedig könyvkiadósként nehéz kiengedni a gyeplőt a kezemből. A Könyvmolyképzős csapatnak köszönhetően pedig az egész folyamat izgalmas és szórakoztató volt, irtó kedves volt mindenki, pedig azt hiszem jó párszor tényleg az őrület határán voltak tőlem. Ők is. (Mondtam már, hogy bosszantóan türelmetlen vagyok?)

A könyvekkel kapcsolatos visszajelzések pedig azóta is érkeznek, és majd kiugrok a gatyámból, amiért ennyire szerettétek, köszönet a bloggereknek is a népszerűsítésért, nagyon helyes banda vagytok, csupa kedves emberrel ismerkedtem meg.

És most hagyjuk egy kicsit a könyvezést…

Családilag is voltak kalandok, idén gyerekestől-mindenestől látogattunk el Máltára, ahol a nővérem lakik, így a srácaimnak ez volt mindenből az első. Első repülés, első tenger, első külföld…nagy élmény volt látni őket, mekkora izgalom volt ez nekik. (Magamat is nagy élmény volt látni, ahogy élvezem. Mielőtt még úgy tűnne, egy angyal vagyok.) És mi is volt még? Ja igen, iskolaválasztásos és felvételi előkészítős para a nagyobbikkal, rengeteg veszekedés a tanulás miatt, meg volt egy kis lakásfelújítás is. Szóval az idei évem meghatározója az adrenalin volt, kívánok magamnak jövőre nyugis, írós és olvasós évet. Meg egy jó gimit a nagynak.

Nektek pedig egy csomó köszönni valóm van, mégpedig:

• kibírtátok a kilencvenedik könyves hiphiphurrá posztomat is, sőt, még lájkoltátok is.
• velem örültetek a megjelenések kapcsán (Vagy legalábbis úgy csináltatok. haha)
• olvastátok a blogom és szerettétek
• röhögtetek a baromságaimon
• olvastátok a könyvem!!
• nem szóltatok rám a béna poénok miatt

Szóval köszi nektek a 2017-et, legyen olyan a 2018, amilyet szeretnétek.

Boldog új évet!