A tünet

Dolli vett egy nagy levegőt. Ismét megpróbálta elmagyarázni a doktornőnek, hogy azért nem jár mostanában hozzá, mert jól érzi magát. Az, hogy frissnek, erősnek és energikusnak érzi magát nyolcvankét évesen, az csöppet sem „aggasztó” vagy „elgondolkodtató”. Az viszont sokkal inkább aggasztó és elgondolkodtató, hogy emiatt beutalják kivizsgálásra. Csak algopyrint szeretett volna felíratni, és lám, mi lett belőle.

A doktornő Dolli fölé hajolt, hogy meghallgassa a szívét. Egy darabig hallgatta, majd szigorúan fölnézett.

— Kovács néni, valami komolyan nincs rendben. Ezek egyenletes, tiszta hangok.

— És ez problémát jelent?

— Nyolcvankét évesen? Igen.  Na engedjen, hagy vizsgáljam meg, még egy kis türelmét kérem. Nem értem, miért nem jár mostanában hozzám. Micsoda felelőtlenség.

A doktornő elővette a vérnyomásmérőt, majd a vizsgálat eredményeit látván felsőhajtott.

— Nahát. Ez pont jó.

Dolli megkönnyebbült. Mindig magas volt a vérnyomása, ami miatt gyógyszert is kellett szednie, így a mostani eredménytől kifejezetten boldog volt. Nem úgy, a doktornő.

—Nyújtsa ki a nyelvét.

Dolli kinyújtotta.

— Itt minden rendben. Fejfájás?

— Nincs.

—Szédülés?

— Semmi – mosolygott elégedetten Dolli.

— Hmm…- ingatta a fejét a doktornő. — Elmondaná a tüneteket újra?

Dolli mosolyogva bólintott.

— Tünetek? Hát, hogy is mondjam…sokszor van jó kedvem. Időnként a szívem hevesebben dobog, de nem úgy, mint amikor szívritmuszavara van valakinek, inkább, mint amikor valami csodálatos dolog történik. Mintha milliónyi pillangó repülne ki a mellkasomból. És nagyokat sétálok anélkül, hogy kifulladnék.  A látásom is rendben, és az étvágyam is kiváló.

A doktornő bólintott és elővett egy beutalót.

—Jó, akkor úgy látom, elkél egy kiadós vizsgálat a belgyógyászaton.

— De hát ön szerint kedveském, nem fantasztikus, hogy ilyen jól érzem magam? – próbálkozott kissé félszegen Dolli.

— Ez nem egészséges. Minden, ami eltér a megszokott, korának megfelelő állapottól, az kivizsgálandó. Az ön korában az emberek rosszul érzik magukat. Fáj mindenük, rossz kedvük van és általában depressziósak. Ízületi problémák jelentkeznek és a kevés mozgás miatt, gyakran ödéma is keletkezik. Maga ezzel szemben majd kicsattan az egészségtől, jobban lát, mint valaha és a vérnyomása olyan, mint a lányomnak. Maga szerint ez normális?

Dolli elbizonytalanodott.

— Ööö…Iiigen?

— NEM! – kiáltott föl meglepetten a nő. —Kicsit sem normális! Sőt! Jó lenne, ha kicsit komolyabban venné a tüneteket Kovács néni, mert ez a maga korában elég veszélyes. Bármikor kialakulhat valami komplikáció.

— Értem…nahát. Megmondom őszintén doktornő, én nem is tudtam, hogy ilyen veszélyes lehet ez a …ez a sok furcsa tünet.

— Hát persze – legyintett a doktornő békülékenyen.— Hiszen maga nem orvos, nem tudhatta. Ezért is mondom mindig, hogy a rendszeres rutinvizsgálat aranyat ér. Sok minden kiderülhet, mint ahogy most is. Tessék, itt a beutalója. És ne aggódjon, kivizsgálják és kap majd valami jó erős gyógyszert, amivel egy csapásra megoldódnak a problémák. Jó lesz így?

Dolli bólintott. Érezte, ahogy a légzése egyre szaporább és zúgni kezdett a füle, mint régen, amikor magas volt a vérnyomása. És mintha a feje is kezdene fájni. Talán még is igaza volt a doktornőnek. Még jó, hogy elment a vizsgálatra…