Tudom, hogy az eredményhirdetés lényege az eredményhirdetés, nem pedig a duma, de engedjétek meg, hogy egy kicsit mégis bosszantsalak titeket. Csak hogy felébredjetek.
Na szóval a sztori onnan indul, hogy a kiadó jelezte, hogy ha van kedvem, csatlakozzak én is a kiadói hagyományokhoz, azaz írjak ki borítótervező pályázatot, ahol nyilvánosan keresgélhetjük a jó ötleteket, inspirációt a könyvem borítójához. Az őrület határán – Kálmán Lili munkanélküli naplója készen állt arra, hogy felöltöztessük.
Megmondom őszintén, volt némi para bennem, a munkám miatt nagyon-nagyon régóta dolgozom grafikusokkal, borítókat, kreatívokat, bannereket terveztetve. Furcsa volt a szitu, hogy: A: ingyen dolgoztatok embereket, B: nem mondhatom meg nekik, hogy mit csináljanak, C: nem én döntök a végén. Ezért aztán volt pár kétség, mint például:
És még sorolhatnám….
Éppen ezért tudnék most kiugrani a gatyámból örömömben, mert a következő történt:
Szóval köszönöm mindenkinek, irtó hálás vagyok a rengeteg tervért, nyilván megint az a tanulság, hogy ne parázzak már mindentől, hanem vágjak bele és bízzak másokban.
Na de akkor elég a dumából, mutatom azokat a terveket, melyeket Katona Ildikónak küldök:
Ambrús Renáta terve. Mert ötletes, tetszik a betűtípus, feltűnő és úgy látom, népszerű is lett nálatok.
Edvy Ágnes tervét a címkiírás miatt szerettem, szépen átjön az őrület, szeretem a játékosságot a betűkben.
Kolozs Kittinek ezer hála, rengeteg tervet küldött, és ez volt az a terv, amin elvigyorodtam, pont így érzed magad a munkanélküliség alatt.
És akkor mutatom azt a tervet, amibe azonnal beleszerettem, (két változatban) mindent tud, amit szerettem volna: naplós, szuper a betűtípus, tetszik a tintafolt, és az írott betűs alcím. Úgy ahogy van, szeretem. Szóval kedves Itvás Éva, köszönöm a terveket, nagy örömet okoztál vele. Tiéd a lányom, fele királyságom, vagyis a könyv, ami remélhetőleg a te borítódat viseli majd.
Köszönöm mindenkinek a sok-sok tervet, a lelkesedést és hogy rácáfoltatok a rengeteg parámra, talán ezért vagyok a leghálásabb.