Előzmények:
Bugi kissé meglepődött a fiú bátorságán, de amit sejtett róla, annak fényében a bátorság, vagy vakmerőség kötelező tulajdonság volt, már tudta, mire megy ki a játék. Nem lopott el semmit, láthatólag a bizalmába akar férkőzni. A kissrác egy csavargó, aki valószínűleg egy nagybácsit akar magának, vagy egyszerűen csak őt lenyúlni. Egy kis tolvaj, aki a korábbi kutyasétáltatós jelenetével mérte föl, egyedül lakik, vagy mással. Biztosan van egy banda is, ahova tartozik, a gyerekek mindig jól jönnek, kicsik, ezért könnyű velük betörni vagy a figyelemeltereléshez használják őket. Korábban számtalan ilyen szituációval találkozott. Úgy döntött, véget vet a játéknak, semmi kedve nem volt belekeveredni valami zűrbe.
– Hát idefigyelj kisbarátom. – Bugi közelebb hajolt. Remélte, hogy borostás arca, és a sörszagú lehelete félelmet, de legalább némi riadalmat okoz a gyerekben. – Engem nem érdekel, hogy miben segíthetnél nekem. Tíz éve munkanélküli vagyok, iszom, mint a kefekötő, se pénzem, se egyéb ellopni való tulajdonom. Nem leszek a nagybácsikád és nem örökölsz semmit, ha kinyírsz. Szóval azt javaslom, ha nem akarod pár óra múlva a rácsok mögül mögül szemlélni ahogy elröpülnek a legfontosabb éveid, húzz el innen. Ha pedig főnököd is van, üzenem neki, hogy ne egy gyereket használjon a pitináer ügyleteihez. Értve vagyok?
A kisfiú összehúzott szemmel méregette a férfit.
– Nagyon magányos vagy, ugye?
– Jézusom, ez nem lehet igaz! – nyögött föl Bugi. Megdörzsölte az állát, aztán odament az ajtóhoz, hogy kinyissa. Az ajtóról megint eszébe jutott a kisfiú furcsa érkezése.
– Hogy jöttél be?
– Mondtam már. Bárhova bejutok. – mosolygott Gombahaj rendületlenül.
– Persze-persze. Gondolom az elmúlt években a betörők módszerei is csak kifinomultabbak lettek.
Gombahaj meglepetten nézett.
– Na jó – sóhajtott Bugi beletörődve. – Hadd halljam, mit akarsz?
Gombahaj felkacagott és összeütötte a kezét.
– Örülök, hogy megjött végre az eszed.
Bugi elképedve bámulta a gyereket. Sok szemtelen, pofátlan kölyökkel volt már dolga, de ez az egy valahogy vitt mindent. Viszont kezdett kíváncsi lenni, hogy mit akar. Úgy döntött, meghallgatja a kissrácot és a a probléma mértékéből majd eldönti, mekkora a baj.
– Szükséged van rám és azért vagyok itt, hogy segítsek. Angyal vagyok.
Bugi sokatmondóan bólintott.
– Oké kisfiam. Értem. Akkor most várj egy kicsit.
A férfi bement a hálószobába, a sarokban heverő ruhakupacból kihúzott egy farmert, egy pólót, gyorsan felöltözött, magához vette a telefonját, a pénztárcáját a farzsebébe süllyesztette, és visszament a nappaliba. Gombahaj meglepetten nézte.
– És most velem jössz – intett a fejével.
Pár perc múlva Gombahaj összefont karral ücsörgött már az autó hátsó ülésén, és értetlenkedve csóválta a fejét. Bugi időnként belenézett a tükörbe, és feszülten konstatálta, hogy a gyerek valószínűleg nem csak szimplán egy gazember, hanem valami komolyabb elmezavarral is küzd. Meg sem próbált elmenekülni, simán beült az autóba, azóta pedig egy szót sem szól csak sóhajtozik és ingatja a fejét. Egy normális kisgyerek akármilyen huligán is, most hangosan bömbölne.
– Utoljára kérdezem kisöreg, mért hazudtad, hogy a házban laksz?
Gombahaj felsóhajtott.
-A nevem Vohumanah. Nem pedig kisöreg.
– Ilyen név nincs. Megint hazudsz.
– Elég nagy hibát követsz el. Tudod, eléggé fogy az idő és még mindig nem tértünk a lényegre. Ez nem vall bölcsességre – ingatta a fejét a nyolc éves.
– Szarok a bölcsességre – vonta meg a vállát Bugi.
A kisfiú beletörődve ingatta a fejét, sóhajtott egy nagyot, azzal a fajta sóhajtással, amit csakis a gyerekek tudnak produkálni és csakis felnőtteknek szólhat.
Bugi bekanyarodott a Szabolcs utcába és egy öreg épület előtti parkolóban megállt. Kivette a slusszkulcsot és hátranézett.
– Ide figyelj. Ha megmondod, hol laksz igaziból, még elvihetlek. Persze a szüleiddel kénytelen leszek kicsit komolyabban elbeszélgetni, de talán ennyivel megúszod. Ha viszont továbbra is hazudozol, nehéz és fárasztó napod lesz.
– Nem figyelsz eléggé. Én nem egy átlagos gyerek vagyok.
– Na látod, ezt elhiszem neked. Kiszállás. Rühellem, ha kis taknyosok hülyére vesznek.
Bugi megfogta a gyerek karját és megindult vele az épületbe. Ezer éve nem járt itt.
Szorosabban markolta a kisfiút, innen ugyanis már tisztán olvasható volt az épületen lévő felirat, általában ez volt az a pont, ahol a bekísérendő személyek elkezdtek hevesen tiltakozni. De a kiskölköt láthatóan nem igazán érdekelte ez sem, nyugodtan lépdelt Bugi mellett.
A férfi gyorsan végignézett a gyerek ruházatán. Teljesen átlagos volt. Sötétkék tornacipő, divatosan koptatott farmer, Angry Birds-ös póló. Semmi egyéb. Árvának épp nem látszik, de ki tudja honnan szerezte a kis gengszter a ruhákat.
Ahogy beléptek a rendőrség épületébe, Bugi elégedetten konstatálta, hogy semmi nem változott. Nem szerette a változásokat. Amikor utoljára itt járt, a felmondását lobogtatva énekelt, miközben a másik kezében egy üveg sört lóbált. Piszkosul részeg volt. A felmondása botrányos és szánalmas volt. Nem szívesen gondolt erre, de az ismerős kép, és az öreg épület áporodott szaga eszébe juttatta az utolsó időszakot. Úgyis kirúgták volna, a sajtó tett arról, hogy ő legyen az első számú közellenség, egyetlen hiba elég volt ahhoz, hogy szanaszét szedjék, szóval valószínűleg csak idő kérdése lett volna az elbocsájtása. Lenézett a kisfiúra, aki furcsa tekintettel nézte.
– Mi van? – mordult fel Bugi.
– Biztos, hogy ezt szeretnéd?
– Nem kisfiam. Igazából az ágyon szeretnék feküdni, egy sörrel és cigivel a kezemben, egész nap a tévét kapcsolgatva. Időnként lövöldöznék kicsit a zombikra, csak hogy kiengedjem a gőzt. Aztán visszafeküdnék, hogy kipihenjem a lövöldözés fáradalmait. Este aztán beülnék egy jó büdös kricsmibe, hogy ájulásig piáljak. De mivel reggel óta zaklat egy skinzofrén zsebbűnöző, kénytelen vagyok olyasmit csinálni, amit nem akarok.
– Nahát, kit látnak szemeim?? Te pernahajder, hát csak előkerültél??
A vérlázítóan harsány kacagás a porta pultja mögül érkezett, ahonnan hihetetlen gyorsasággal kacsázott ki egy alacsony, testes, ötvenes nő. Haja szigorú kontyba fogva, szája vérvörös rúzzsal kifestve. Bugi összeszorította a fogát. Tudta, hogy most jön a neheze.