Rendhagyó tartalom következik, mondhatni kámingáutolok egyet.
Rákaptam a gyógynövénykedésre. Füves asszony lettem.
És most nyilván azt hiszitek, ez valami vicc, a városi gyerek ugye, meg betonszökevény, aki csak a pesti bűzben érzi otthon magát…hát elárulom, hogy a pesti gyerek kezd megőrülni a természetért, és betéve tudja a világ leghíresebb füves asszonyának tanait. Maria Trebenről van szó, akinek a könyvére tök véletlenül akadtam, egy padláson pihent hosszú éveken át, míg az enyém nem lett. És teljesen elvarázsolt, hogy ezek a hétköznapi növények, amelyekkel minden héten találkozom Örbottyában, mire képesek. Hogy egy ilyen kicsi és látszólag tök átlag réten, micsoda gyógyszertár található. Ez a könyv egyébként a szívem csücske, olyan, mint valami boszorkány- biblia, csupa izgalmas történet arról, kit hogyan segített a gyógyuláshoz, meg melyik növény pontosan mire jó és hogyan kell használni.
Aztán beljebb az erdőben is lehet találni egy halom jó dolgot, például a bodza, amiből remek szörpöt készítettem vagy a szuper pitypanglevél, ami salátának is jó és tök egészséges.
Tavaly kezdtem el a gyógynövények gyűjtését, először csak egy-két aprósággal indult, mint a diófa levele, aminek rengeteg jótékony hatása van, többek között a vércukorszintet csökkenti, (azóta apósomat zaklatom a teával, issza is szépen, bár mivel össze-vissza méri, még nem derült ki, hogy tényleg hatásos-e) fertőtlenít és megöli a bacikat. De jó kötőhártya gyulladásra vagy hámosításra is. Tök egyszerű a dolog, leszeded, kiteszed valami napos helyre, és amikor megszáradt, összemorzsolod és kész a tea.
Aztán jött a csalán. Na, a csalánért odáig vagyok. Hihetetlen egészséges és csak egy kesztyűre van szükség, főleg a friss hajtásokat érdemes leszedni, májusban és júniusban rengeteg friss pici csalán van. A gyökere is felhasználható, de ott még azért nem tartok. Ráadásul szinte semmi dolgunk vele, leszedjük, (ha nem szennyezett helyről van, még megmosni sem kell) megszárítjuk a napon és már lehet is eltenni. Élénkítő hatása is van, én rendszeresen iszom, télen különösen jó. Azért óvatosan vele, a kis dög még szárazon is képes csípni, bár én lassan kezdek immunis lenni a kisasszonyra, anyázni már kicsit sem anyázom, amikor megcsíp, szinte oda sem figyelek. Még felsorolni is nehéz, mi mindenre jó a csalántea, de pár jótékony hatás: vértisztító növény, megakadályozza a prosztata rendellenes növekedését, növeli a vizelet mennyiségét (vesetisztítás), felére csökkenti a vizelési ingert, gyorsítja a vizeletáramlást. Vércukor szintet csökkentő tulajdonsága is van, és fokozza a szervezet ellenálló képességét és a szénanátha ellen is kiváló.
És hát ott van a kamilla. Fél óra alatt leszed az ember tonnányi virágot, csak ki kell tenni a napra, hogy kiszáradjon és lehet is eltenni télre, teának.
Régen mindig volt itthon bolti, de azt hittem az a normális, hogy tele van szeméttel a tasak (szár, levél, mittudoménmi) és száz órát kell áztatni, hogy legyen valami íze, illata. Ehhez képest az igazi kamilla, amit én szedtem, pár perc alatt sárgára színezi a vizet és elképesztően erős illata van.
Ma pedig ismét beújítottam: elkészült életem első lándzsás útifű szirupja. Komoly. Én szedtem és főztem. Irtó büszke vagyok magamra, amúgy tök drága ez a cucc a boltban és gondolom tele van tartósítószerrel. Szerintem ezt mindenki ismeri, de azért: köhögésre, asztmára, tisztítja a vért és a vesét.
Mondjuk ettől egyelőre még darázom kicsit, azt hiszem először csak magamat gyógyítgatom vele, nehogy kinyírjam az egész családom, de ha túlélem ezt az évet, szerintem kettes fokozatba lépek.
Na szóval, csapjatok egy növényhatározót a hónotok alá, és irány a zöld, de persze csak óvatosan, lépésről lépésre. Aki miattam nyírja ki magát, azt megölöm.