Épp egy munkanélküli témájú cikkhez keresgéltem anyagot, amikor belebotlottam egy érdekes írásba, ami az idősebb korosztály munkaerőpiacra való visszaterelgetéséről írt, meglepően reálisan. Ez azért nagy dolog, mert a cikkek többsége vicces módon azt hajtogatja, mennyire nincs semmi baj a munkaerőpiacon, egyre többen helyezkednek el, és egyébként is hállelúja. Naja.
A cikk azzal kezdődik, hogy itthon az ötvenen túliaknak csupán a fele dolgozik. (Régebbi adat, nem tudom épp most mi a helyzet.)
És hiába van rengeteg előnye a 45-50-en túli munkavállalók alkalmazásának, valahogy mégsem sikerül ezt a réteget visszaterelni, ha kipottyannak a munkaerőpiacról.
Ezt a problémát felismerve számos országban állami és vállalati programok segítik az embereket abban, hogy visszatérhessenek a munkaerőpiacra.
Finnországban például nem csak az erre a korosztályra fókuszálnak, hanem mindazokra, akik közvetlenül vagy közvetetten a befolyásolhatják ennek a rétegnek a munkavállalását: cégvezetők, menedzserek, a munkaerőpiac szervezői, oktatási szakemberek és a munkahelyi egészség és biztonság szakemberei is.
Amerikában is felismerték, mennyire fontos ezt a korosztályt foglalkoztatni, ezért itt is állami és vállalati programokat dolgoztak ki a foglalkoztatáshoz. Az állam például ingyenes tréninggel támogatja az 55 év feletti munkanélküliek elhelyezkedését. Nyilván elsősorban a számítástechnika terén képzi az időskorúakat, és/vagy olyan álláslehetőségeket biztosít, mellyel a munkavállalók további munkatapasztalatot szerezhetnek, ami ugye nem utolsó az önbizalom erősítéséhez.
És akkor hogy néz ki nálunk a probléma megoldására irányuló segítség? Hát, ki kell ábrándítsak mindenkit, az itthoni helyzet siralmas.
Itthon van ugyanis támogatás, a foglalkoztatás első évében a munkáltatónak nincs járulékfizetési kötelezettsége, ám ez még sajnos nem elég motiváció egy cégnek. (Bár lehet, hogy van más is, én egyelőre csak ennyit találtam) A legtöbb esetben ugyanis az eredményességet várják az új kolléga érkezésével, ma már sokak munkája azonnal kimutatható számokban, így önmagában ez sajnos nem elég vonzó a munkáltatónak, mert ha már választani kell, inkább a gyesről visszatérő kismamát alkalmazza, akinek az alkalmazása ugyancsak kedvezőbb, viszont fiatalabb.
Ezért az idősebb munkavállalóknak sajnos jóval nehezebb állást találniuk, (és most finoman fogalmaztam) ebből kifolyólag pedig máshogyan kell valószínűleg hozzáfogni az egész munkakereséshez. A sok-sok kamu motiválós “ne add fel” típusú baromságon kívül, találtam pár egészen használható ötletet, például:
Több helyen is láttam, hogy hangsúlyozni kell az egészségre való törekvést, sport, egészséges táplálkozás, stb…hogy lássa a leendő főnök, hogy figyelünk az egészségünkre, ami nem tudom, számít-e bármit is, én biztosan nem ezt figyelném, ha épp keresném a megfelelő embert és valahogy hülyén érezném magam, ha ezzel próbálnék jó pontot szerezni. Na mindegy, azért megemlítettem, hátha jól jön valakinek.
És ami a legfontosabb: ha van lehetőségünk, képezzük magunkat. Azt olvastam valamelyik kutatásban, hogy az állásadók szerint a legnagyobb probléma az, hogy a munkavállalók általában egy vagy két munkahelyen dolgoztak le sok-sok évet, miközben a különböző területeken rengeteg változás történt. Fejlődni kell, nincs mese. Viszont ez nem olcsó, szóval azt is megértem, ha nem pont az álláskeresés közben kezd bele valaki a továbbképzésébe, amikor amúgy is le van égve. Valószínűleg érdemes inkább folyamatosan foglalkozni ezzel, még ha úgy is érezzük, nincs rá szükségünk. Esetleg ha van gyerekünk, csípjük el, egy kis számítógépes oktatás, közösségi média oktatás, pp vagy egyéb hasznos és friss infó sosem jön rosszul.
Én most nagyjából ezeket találtam, no meg persze ami a fentiekből következik: fontos az önbizalom! Legyünk büszkék a tapasztalatunkra, képességeinkre, és ezt tudjuk is megmutatni egy interjún. Szörnyűséges állásinterjúkról hallottam az idősebb korosztálytól, szégyellik, megalázónak tartják, amikor egy huszonéves, vagy harmincas interjúztatja őket, emiatt feszengenek és nem tudják az igazi formájukat hozni. Na ezektől a sztoriktól pöccenek be igazán, úgy szeretném, ha a HR-es kollégát vagy az interjúztatót is ellenőriznék időnként.
Ja, és a lelki megreccsenés esetén: egy HR-es ismerősömtől megkérdeztem, mi a véleménye, van-e ötlete. Ő azt mondta, nagyon fontos, hogy tudatosan próbáljunk kimászni a gödörből, azaz kérjünk segítséget. A családtól, a barátoktól, vagy akár vannak már kifejezetten erre szakosodó coach-ok is. Ne gubózzunk be, foglalkozzunk sokat az álláskereséssel, csiszolgassuk a cv-t, és fontos, hogy ne az Izaura tévét nézzük. : D
Akinek van esetleg még ötlete, vagy bármi, ami bevált, ne fogja vissza magát!
Kötelező film hozzá: A kezdő (Robert De Niro)