Fekete Judit játszótere

Amikor az autózás után áttértem a tömegközlekedésre, őszintén, tiszta szívből gyűlöltem az egészet. Mert az emberek túl sokan vannak, mert nem szeretnek tisztálkodni, hangosak, zajosak és bunkók. A hideg rázott minden nap, ahogy felszálltam a hármas metróra vagy a kilences buszra. Aztán ahogy szépen lassan elfogadtam az új helyzetet, elkezdtem élvezni a közösségi közlekedést. Rákaptam… Tovább »

Jó, hogy vannak az emberiség történetében olyan kérdések, amelyekre valószínűleg soha nem kapunk választ. Hogy miért jó? Mert ezekkel a kérdésekkel mindig meg lehet bolygatni kicsit a tudományt, az irodalmat vagy bármely más művészetet. Időről időre elővehető, remek vitatéma, gondolatébresztő – és sokaknak reményt is ad. A halál utáni élet kérdése is ilyen. Amióta csak… Tovább »

Amerikai kisváros, nyugalom, derű, kedves és mosolygós lakók. Zöldellő kertek, virágzó rózsa­ágyás, jókedvűen szaladgáló gyerekek, jólét, elégedettség. A nap szinte mindig süt, a városka lakóinak mosolyát egész biztosan pillanat­ragasztóval rögzítették. Sokszor, sokféleképpen találkozhattunk már ezzel a képpel, a tökéletes amerikai álom megvalósulásának kirakat­boldog­ságával. Könyvben, filmen, tévé­soro­zat­ban (A-tól Z kate­góriáig…) Engem mégis minden alkalommal kíván­csi­vá tesz,… Tovább »

Ha nyernék a lottón, megvenném ezt a könyvet sok millió példányban, és mindenki kapna belőle. Mert minden­ki­nek van egy Ovéja, akit nem ért. Egy folyton dühös és morgós távoli rokona, vagy egy zúgolódó férje, esetleg kekec és mániákus telekszomszédja. És azért is kapna mindenki egy példányt ebből a könyv­ből, mert igazán ritka, amikor az ember… Tovább »