Egy szelet citrom az ágyad alá és reggelre újra látsz!
Terhes férfi hatos ikreket szült!
Megtalálták a halál ellenszerét, élj örökké!
Próbáltad már? A legújabb kincs a por! Mindennap egy kanállal az egészségedért!
Nevetséges – gondolta megvetően. A sok handabanda, amit kitalálnak… mennyi ostoba ember. Megvakarta zöld csápjait és elhessegette a képeket. Ritkán nézett bele a földi hírekbe, de olyankor mindig dühös lett. Az emberek soha nem lesznek képesek kibírni hazugságok nélkül, lételemük egymás hülyítése. Pedig ha kicsit összekapnák magukat, egy-két dolgot akár meg is valósíthatnának. Na nem a citromos baromságot vagy az örök életet, de ha kicsit lehiggadnának és odafigyelnének a jelekre, akár megkaphatnák az annyira vágyott örök egészséget. Vagy azt a híres tökéletes boldogságot, amit folyton keresnek.
A jeleket azonban hiába küldte olyan szorgosan, valahogy mintha mindig félrement volna valami. Félreértelmezték mindet, ha meg véletlenül valamelyik szuperintelligens ember meg is fejtette, bolondnak és „ufókergetőnek” titulálták. Ott voltak a gabonakörök. Ha kicsit odafigyeltek volna az összesre, térképre rendezték volna, fejjel lefelé fordítják és ha lett volna annyi eszük, hogy átnézzék, mi jön ki az így kapott formából, már nem kéne ehető porral etetniük egymást. Kuncogni kezdett. Ehető porral etetik egymást. Ez jó. Talán az egyetlen, amit érdemes volt eltanulnunk ezektől a földigilisztáktól, az a humor. És azok a furcsa érzések, amit csak ők képesek előidézni.
Tulajdonképpen ez volt az oka annak is, hogy még nem törölték el az egész kócerájt a világmindenségből. Ezek az egysejtűek akármennyire vakok és ügyetlenek, valamit mégis nagyon tudnak. Olyan érzéseket tudnak generálni, ami különleges energiát szabadít fel. UIPIX9989x9 becsukta a szemét és előkereste a legfontosabbakat, amelyeket még meg kell tanulniuk. Zene, humor, történetmesélés, tánc. Ezekből szabadult fel a legtöbb energia és ez segít nekik abban, hogy elkezdjék élvezni az életet.
Érdekes lények ezek az emberek, az egyszer biztos. De ha így folytatják, saját magukat pusztítják ki – gondolta csalódottan.
UIPIX9989x9 hátradőlt és elmerengett. Most, hogy végre itt vannak a Mesterek, talán ideje lenne elgondolkodni, van-e még szükség a Földre és az ott élőkre. Sóhajtott, aztán megvonta zöld, rücskös vállcsökevényét. Mindegy, hadd maradjon. Az új barátaik kedvéért maradjon még egy darabig. Amíg ők itt vannak velünk és tanítanak minket a nevetés és nevettetés művészetére, a táncra, a történetmesélésre, addig nincs okunk eltakarítani a kékes golyóbist. Mosolyogva gondolt a Mesterekre. Micsoda fantasztikus egyedek!
Kinézett a kapszulájából és elégedetten tapasztalta, hogy a Mesterek most is épp szorgoskodnak. Látta, milyen jól érzik itt magukat és milyen lelkesen tanítják az ő népét ezekre a ritka dolgokra. Jó döntés volt kiemelni őket a kék bolygóról. Bár voltak furcsa szokásaik, ragaszkodtak például a régi nevükhöz, így kénytelenek voltak a tanítványok is azokon a kimondhatatlan neveken emlegetni a Mestereket. Fred Astaire, meg Whitney Houston, Michael Jackson, és az a jópofa Robin Williams…és itt vannak már végre az új Mesterek is, Cohen, George és Carrie…
UIPIX9989x9 elégedett volt. Az új Mesterek ismét valami olyat hoztak az ő bolygójukra, ami nagyon hiányzott. Ennyi izgalmas és energiadús érzelemmel bármire képesek lesznek. Bármire!