Marika előző nap kapta meg a körzeti orvosától az értesítőt, miszerint elkészült az agyi ct eredménye. Hónapok óta fájt a feje és rendszeresen szédült. Eleinte persze egy-egy algopyrin elég is volt, de aztán ahogy teltek a hetek, már az sem segített. És most ott ült az orvosi rendelőben, az eredményt várva.
Végignézett a soron. Fiatalok, idősebbek, kezükben egy-egy kórházi jelentés vagy a tb kártyájuk. Volt aki magába merülve ücsörgött csöndben, akadt aki szomszédját az épp aktuális leleteinek eredményével szórakoztatta.
Marika sosem értette, mért kell ennyit várni, mért nem lehet gyorsabban túlesni ezeken a rendeléseken. Mintha annyira ráérne az ember!
Gyorsan végigpörgette gondolatban, mi mindennel kell még foglalkoznia. Berakni a mosást, el kell mosogatni, aztán ott van még a száraz ruhák vasalása. Utána meglocsolja a növényeket, majd nekiáll föltenni az ebédet. Hétvégén jönnek a gyerekek is ebédre, az unokákkal, úgyhogy valamit sütni is kell. És a posta! Na azt majdnem el is felejtette. Kínosan ügyelt mindig a csekkeken található dátumokra, nem túl elegáns dolog késve fizetni. Mintha nem lenne pénze vagy smucig lenne! Még csak azt kéne, hogy ilyesmit gondoljon róla valaki.
Szóval csekkeket feladni, aztán esetleg még elmehetne a tisztítóba is, három napja elhozhatta volna már a téli kabátját. Lassan itt a tél, és még mindig abban a kis szövetkabátban megy ki az utcára. Hogy nézne ki, ha egész télen ilyen kis őszi kabátban flangálna?
Kijött egy nő, arcán fáradt mosoly. Jöhet a következő – mondta, majd nyitva hagyva az ajtót elsietett.
Marika ismét az eredményre gondolt. A családnak nem szólt még erről, nem akarta megijeszteni őket. Még a végén annyira aggódnának, hogy mindenféle magánorvosokhoz cipelnék, egyik helyről a másikra. Van elég bajuk, gondolta, nem tetézhetem még a saját öregkori nyűgjeimmel is, olyan elfoglaltak ezek a gyerekek manapság.
Egyébként meg hamarosan talán úgyis színt kell vallania. Hisz ha komoly a dolog, nem teheti meg, hogy nem mondja meg. Ráadásul ha ez egy…itt elakadt. Ki kéne már mondani. De még gondolni sem mert rá. Szörnyűséges szó.
Agytumor. Hát ennyi.
De vajon bevonzza tényleg a rosszat, ha rágondol? És mennyit kell rágondolni ahhoz, hogy bevonzza? Marika sokat olvasott már a gondolatok erejéről, és kicsit sem volt vicces arra gondolnia, hogy talán épp ő maga okozza majd a saját vesztét. A szomszédasszony, Andrea is említette, hogy olvasott egy nőről, aki a gondolatai erejével gyógyította magát. Talán az ő esetében pont fordítva működik, azzal betegíti meg magát, hogy túl sokat gondol rá.
Egy fiatal nővér sietett végig a folyosón, gondterhelt arccal. Papucsának csattogása kizökkentette Marikát a merengésből. Pont ilyen papucsot akart venni már régóta, de aztán lemondott róla. Tizenhatezer forint volt, gyógybetétes, magasított talpú, igazi bőr. Amikor meglátta az árát, lemondott róla, minek vegyen ilyen drága holmikat. Főleg ugye, most.
Ha beteg, talán az utolsó hónapjai vannak hátra. Akkor pedig rengeteg teendője van még. Le kéne főznie pár egytálételt, hogy amíg kórházban van, ne a gyerekeknek kelljen rá főzni.
Aztán el kell intéznie még a lakást is. A végrendelet persze nem lesz bonyolult, a lakást a gyerekekre íratni, és ott van még az a pár ingóság, amit fölhalmozott az évek során. Aztán ír egy szép levelet majd mindannyiuknak és kéri őket, ha esetleg kómába esne a kórházban, ne tartsák életben.
Vajon mennyi lehet még hátra?
Valamelyik újságban volt talán, hogyha már fájdalmak vannak, akkor pár hónap lehet még.
Pár hónap.
Végül is pár hónap alatt azért lehet még mit tenni, gondolta Marika, például elmehetne abba a szép erdőbe, a Gemenci erdőbe. Mindig is szerette az erdőt, megnyugtatta a sok zöld.
Valaki ismét kijött a rendelőből és egy fiatal lány ment be, lendületes léptekkel. Marika arra gondolt, ő mikor ment ilyen könnyedén. Tulajdonképpen Hajdúszoboszlóra is befizethetne egy kis gyógyvizes pihenésre, az jót tenne az ízületeinek, hisz a pénz úgysem megy vele a temetőbe.
Miért is ne? Egészen jól esett, még a gondolat is. Elképzelte, ahogy áztatja magát a forró vízben, miközben a férfiak sakkoznak mellette. A vízi torna is kiváló lenne, látott ilyet a tévében, nagyon tetszett neki, hogy a vízben is lehet mozogni egy kicsit. Akár még új barátot is szerezhetne ott. Rég nem tartotta a kapcsolatot már egyik barátjával sem, annyi dolga volt az unokák mellett.
És ha már elmegy kikapcsolódni, vesz magának valami szép fürdőköntöst is. Pont a minap látta az Ottó katalógusban, hogy milyen szép frottír köntösöket lehet ott kapni. Kicsit ugyan drágállta, de így, hogy hamarosan úgyis meghal, mért is ne?
Marika hátradőlt a szék támláján és az összekulcsolt kezeit is ellazította. Eszébe jutott, hogy még be kell vásárolnia az ebédhez. Talán bemegy abba a szép új boltba, ahol annyira gyönyörű húsokat és sajtokat lehet venni. Volt ott egy francia sajt, valami kimondhatatlan nevű, persze méregdrágán, de ha itt végzett, vesz belőle. Isteni lesz. Az ebéd után egy kis bor, hozzá a sajt….egyszerűen tökéletes lesz!
Már csak egy várakozó volt előtte, egy fiatal fiú, aki folyamatosan a telefonját nyomkodta. Marika nézte a kis készüléket és arra gondolt, mit szólnának a gyerekek, ha magának is venne egy ilyet. A szomszéd Andrea is kapott egyet az unokáktól, azt mondja, roppant praktikus dolog. Sose mert ilyesmit venni, mindig azt gondolta, flancolás lenne az ő korában, talán ki is nevetnék. De így most talán elnéznék neki, talán legyintenének is, hisz ha valaki haldoklik, végül is ennyi belefér, nem? Valami szépet vesz majd, állítólag van olyan is, amin nagyok a gombok, hogy jobban lássa.
Egy takarítónő sietett el a folyosón, kinyitott pár ablakot és eltűnt.
Marika jólesőt szippantott a levegőből. Friss, jó illatú volt, hirtelen kedve támadt kimenni és sétálni egy nagyot. Talán ha végzett, elsétálhatna egészen a Szent István parkig. Kicsit kiülne és nézné a gyerekeket. Nagyon rég volt ott, és mindig szeretett volna csak úgy ücsörögni. Ráadásul ott van mellette egy gyönyörű cukrászda, nem olcsó ugyan, de csodálatos süteményei vannak. Igen, ez jó ötlet, gondolta elégedetten. Amint végzett, átsétál a cukrászdába, kér egy finom süteményt, egy jó kávéval, aztán megveszi a sajtot és a bort, aztán felhívja a gyerekeket, hogy foglaljanak neki szállást Hajdúszoboszlón. Fantasztikus lesz!
Kinyílt az ajtó és a fiatal fiú is kijött, ő következett. Hirtelen könnyűnek és jókedvűnek érezte magát, alig várta, hogy túllegyen ezen az egészen, hogy végre a fontosabb dolgokkal foglalkozhasson. Felkapta a táskáját és besietett az ajtón.
A doktornő kedvesen fogadta, Marika leült és vett egy nagy levegőt.
– Jó napot Doktornő, az eredményemért jöttem.
– Persze-persze, máris.
A doktornő oldalra gurult a székével az asztal széléhez, ahol egy nagy fekete mappa volt. Végigpörgette a dossziékat a kezével, majd kihúzta az egyiket. Pár perc alatt átfutotta, majd fölnézett.
– Marika, csodálatos hírem van, egyszerűen csak kiszáradt. Kevés folyadékot fogyasztott az utóbbi időben, ezért fáj a feje és szédül. Minden lelet rendben, a ct is. Mostantól sok folyadék, és pihenés, rendben?
Marika megsemmisülve bámult maga elé. Aztán halkan megköszönte és kiment.
Hát ennyi??
Mélységes csalódást érzett. Egészséges. Nincs agytumor, oda minden. Se süti, se utazás.