Egypercesek: Állásinterjún

– Foglaljon helyet. Kávét, vizet?

– Nem, köszönöm.

– Nos. Átolvastam az önéletrajzát. Igazán megnyerő, csupa jó referencia. Mondja el kérem, miért jelentkezett az állásra?

– Mert az előző munkahelyemről elbocsájtottak. Munkára van szükségem és nyilván olyanra, amihez értek.

– hmm…értem. De mégis, miért hozzánk jelentkezett?

– Nem csak magukhoz jelentkeztem, mindenhova beadtam az önéletrajzom, ahova passzolt a tudásom.

– Hmmm, hmmm. Jó, értem én, de gondolom nem dolgozna mindenhol szívesen. A mi állásunk miért lenne más önnek?

– Én nem mondtam, hogy más lenne.

– Akkor mért akar nálunk dolgozni??

– Az imént említettem. Mert kell a munka.

….

– Mondja. Maga szórakozik velem? Idejön és közli, hogy nem is érdekli, hogy itt dolgozik-e majd?

– Nem szórakozom. Maga megkérdezte, miért választottam az önök munkahelyét, én pedig elmondtam. Nem értem, mi a probléma.

– Az uram, hogy ön azt várja, úgy vegyük fel, hogy magának tök mindegy, nálunk dolgozik-e vagy sem. Ez a probléma.

– Nem értem. Soha nem dolgoztam még önöknél, így fogalmam sincs arról, jól érezném-e itt magam. Meghirdettek egy állást, amit tudásom szerint, képes lennék jól elvégezni. Jelentkeztem. Csak ennyi történt.

….

– A motivációs levelében ezt írja:

„Nem tudom biztosra mondani, hogy én lennék a tökéletes, de majd elválik.” – ezt komolyan gondolja?

– Azt kérték, fejtsem ki, miért gondolom, hogy én lennék a tökéletes, a fiatalos, dinamikus csapatukba. Az az igazság, hogy nem látok a jövőbe. Hogy ígérhetnék ilyesmit?

– Maga ezt direkt csinálja, ugye?

– Mit?

– Szándékosan akar belőlem hülyét csinálni.

– Ugyan! Mért akarnék ilyet? Nem ismerem magát.

– Na jó. Milyen pozitív és negatív tulajdonságai vannak?

– Időnként depressziós vagyok és lehangolt. Kitartó vagyok, de ha nem látom értelmét valaminek, abbahagyom. Csak akkor vagyok csapatjátékos, ha jó a csapat. Tudok önállóan is dolgozni, de időnként elrontok ezt-azt.

– Ilyet nem szoktak mondani.

– Mért nem?

– Jesszus… Jó. Akkor mondja, mennyi a fizetésigénye.

– Nettó ötszázezer.

– ???

…

– Ezt most mért mondta?

– Azt kérdezte, mennyit szeretnék keresni. Ennyit.

– Komolyan, kezd kiakasztani. Kell magának a munka??

– Persze, hisz ezért vagyok itt.

– Volt már más interjún? Tudja, hogy szokott ez menni?

– Nem, ez az első.

– Akkor elmondom. Maga elregéli, mennyi mindenben jártas, milyen zseniális munkaerő és biztosít arról, hogy mindent megtesz a cégért. Képes és szívesen túlórázik, szuper csapatjátékos és önállóan is képes tökéletesen dolgozni, a fizetésnél pedig egy húszassal kevesebbet mond, mint ami a reális. Mi elmondjuk, hogy kapna laptopot és céges mobilt, esetleg cafeteriát. Maga örül, mi pedig ugyancsak. Utána hazaküldjük, meghallgatunk még pár embert és aki a legkevesebbet mondja, azt választjuk. Így kell ezt csinálni. Érti már??

– Értem, köszönöm.

– Nna. Örömmel hallom. Akkor most kezdjük elölről….Miért szeretne nálunk dolgozni?

– Mert úgy látom, az önök dinamikusan fejldődő cége tökéletes lehetőség lenne számomra a fejlődéshez, én pedig rengeteget tudnék hozzátenni az eddig megszerzett tapasztalataimmal.

– Értem. Pozitív és negatív tulajdonságok?

– Kitartó vagyok és szívós. Képes vagyok csapatban és önállóan is dolgozni. Negatív tulajdonság? Túlságosan kitartó és szívós vagyok, sokszor akkor is dolgoznék, amikor már nem kell.

– Nagyon jó. Fizetésigény?

– Nettó százkilencven.

– Köszönjük, hogy jelentkezett, majd értesítjük.

Könyvajánló a témához:

Az őrület határán – Kálmán Lili munkanélküli naplója

“Senki nem mondta, hogy a munkanélküliség olyan, mint a menopauza. A sűrű hangulatingadozásaimat kezdem nehezen viselni.”- írja a szerző, első kézből szerzett tapasztalatairól, és mindannyiunknak azt kívánom, csak másodkézből, és csak tőle olvassunk a munkanélküli állapot testi-lelki kínjairól, mert akkor garantáltan röhögni fogunk és megkönnyebbülni, hogy á, velünk ilyen úgysem történik. Ha meg ne adj’ isten mégis, csak újra elő kell vennünk, és tovább röhögni- magunkon. Friss és önironikus, szórakoztató katasztrófa- turisztikus krónika a munkakeresés labirintusában. “

Rácz Zsuzsa, író (Állítsátok meg Terézanyut!)