Frei Tamás és az ő tökéletes álláshirdetése

A napokban olvastam Frei Tamás facebook oldalán egy álláshirdetést, ami után elgondolkodtam, vajon mért nem kapott nagyobb csinnadrattát a posztja. Megérdemelné.

Nevezetesen az, amit szeptember 23-án (ami véletlenül az én szülinapom volt, gondolom e- jeles nap alkalmából posztolt Frei) kiírt, miszerint új munkatársat vennének fel, bruttó háromszáz ezer forintért, és várják a 40-50 éveseket is. Hoppá. Na még egyszer.

Szóval nemcsak hogy a fizetés oké (nem minimál, nem félig bejelentett…) de hogy nem csak a húszéveseké a világ??

Tamás bátya, neked aztán helyén van a szíved. Amíg a Munkanélküli naplója könyvem írtam, rengeteg sztorit olvastam/hallgattam arról, mennyire leírják a munkaerőpiacon ezt a korosztályt. Szörnyű volt olvasni a sok elkeseredett ember történetét. Akik önhibájukon kívül estek ki a munkaerőpiacról, viszont még bőven dolgoznának. Nának. Mert a váltás ennyi idősen őrült nehéz, óriási kompromisszumokkal, talán. És akkor itt van egy álláshirdetés, ami így szól:

“Álláshírdetés, személyes megjegyzéssel. A napokban hosszasan beszélgettünk a munkatársaimmal arról, hogy “miért csak a fiatalok…?”
Vagyis, hogy miért írja le a mai Magyarország a 40, uram bocsá’ az 50 felettieket (én is betöltöttem már 🙂 Szóval, hogy ha például baristákat keresünk új kávéházainkba, akkor miért csak a vendéglátásban dolgozók, és miért csak a 30 alattiak jelentkeznek? Pedig mi, én, a csapatunk, nagyon szívesen dolgoznánk együtt “idősebbekkel” is. És nem csak feltétlenül olyanokkal, akik a vendéglátásban dolgoznak, dolgoztak. Hiszen nekünk van saját barista iskolánk, kiképezzük azokat, akik hozzánk jönnek dolgozni.
Egyszerűen csak a kávét kell szeretni, szorgalmasnak, kedvesnek, és figyelmesnek lenni.
Ennyi 🙂
Attól, hogy valaki nem a huszas éveiben jár, vagy mondjuk ápolónő, tanár, hivatalnok, bármi.. attól mi még szívesen látjuk. Ha valaki váltana, lenne pezsgő, érdekes környezetben, emberek között, ízek, illatok és kávémániások 🙂 társaságában, mi örömmel várjuk.

Jól hangzik, nemde? Szívesen megkérdezném az állásinterjúztató háereseket, hogy mit gondolnak erről. Főleg az irodai munkák esetében. Mért nem előny a tapasztalat? És mért nem előny, hogy már nem kell az ovis, bölcsis, beteg gyerek miatt kimaradozni? És mért nem előny a rugalmasság? És a többi…

Szóval Frei barátom, én még ugyan nem vagyok negyven, de amint betöltöm, kopogtatok majd nálad. Remélhetőleg még akkor is így gondolod és az ajtót is kinyitod.

Ja, és ha már: nézzétek meg Robert De Niro új filmjét, A Kezdőt, témába vág. Nem boncolgatja ugyan szét a témát, ippenhogy csak karcolgat, mint ahogy általában a hálivúdi filmek, viszont Robert De Niro (!) és kellemesen szórakoztató.