Amikor a első könyvkritikáimat írtam, rendszeresen úgy adtam le a szerkesztőnek az anyagom, hogy előre bocsánatot kértem az összes hibámért, és biztos voltam benne, hogy én vagyok világ legrosszabb firkásza. Most már tudom, hogy annál is rosszabb. 😀
Le a kishitűséggel – morogta a szerkesztőm, és milyen igaza volt. Egy idő után abba kell hagyni az állandó parázást és a másokhoz való méricskélést és belevágni, magabiztosan, örömmel. Na de hogyan?
Biztosan nem fogok Tíz tipp, hogy…-kezdetű bullshitelésbe fogni, és elmondani, hogy higgy magadban, vagy hogy nincs lehetetlen. (de van.)
Inkább leírom, én mit teszek azért, hogy némileg több önbizalommal essek neki az újabb és újabb kihívásoknak.
Sokan irigylésre méltó biztonsággal építik fel magukat, még többen pedig valószínűleg még attól is ódzkodnak, hogy amikor a marketinges azt mondja, hozzanak létre egy Szerzői oldalt, ki merjék írni, hogy “szerzői. ” (Például én. :D)
Ezért úgy döntöttem, úgy csinálom, ahogy nekem is jól esik. Ha már létrehoztam valamit, és ezzel ki kell állnom mások elé, legalább úgy tegyem, hogy az nekem is jól essen. Nincs az a pénz, amiért írónak, szerzőnek, vagy bármi másnak hívjam magam, pár kornyadt karakter után. A blogolás viszont fontos és szükséges, és jó! Így lett az én oldalam inkább játszótér. Az én játszóterem, ahol azt csinálok, amit akarok. Micsoda szabadság! 🙂
Marketingesként rengeteg ügyes, jól felépített self-brandinget láttam, de valahogy mindig éreztem, hogy nekem ez nem jönne be. Más a habitusom. Amikor pedig kiderült, hogy akasztják a hóhért, azaz nekem kéne hasonlót összehoznom, napokig agyaltam azon, hogy kommunikáljak magamról úgy, hogy legalább én elhiggyem azt, amit magamról mondok. 😀
Ha pont olyan beszari vagy, mint én, próbálj kicsit megbarátkozni magaddal, írj egy listát a jó tulajdonságaidról, akaszd ki a falra és amikor úgy érzed, képes vagy szerzőnek hívni magad, hivatásos bloggernek, világhírű énekesnek, na akkor szedd le gyorsan. 😀
Az én üzenetem tehát a para ellen: szedd össze magad, legyél bátor, (vagy legalább csinálj úgy, mintha az lennél) és felejtsd el, mások hogy csinálják. Amit pedig megmutatsz magadból, az tényleg TE legyél. Még ha tök béna is az egész. (Legalább te szórakozz jól, az isten szerelmére! :D)
Akkor vállalható lesz a kép és szépen lassan, ahogy jönnek a pozitív visszajelzések, megnő az önbizalmad is. Vagy nem. És akkor majd te is írsz egy hasonlóan kusza posztot arról, hogy mért olyan rohadt nehéz kiállni mások elé. :))
Ilyen egyszerű ez…(?!)
Hajrá fosós banda, miénk a világ! 😀