A Könyvmolyképző kiadásában jelenik meg hamarosan a regényem, az Egy munkanélküli naplója. Elmesélem, hogy is volt ez…
A történet eredetileg a nők lapja caffé blogjára készült, és a munkanélküliség sötét bugyra volt a téma. Naná, hogy az, épp akkor lett vége a tizenhárom éve tartó szoros, meghitt kapcsolatnak, imádott cégemmel. (Beteges, mi? :D) Egészen meglepett a változás, akkoriban ugyanis komolyan hittem, hogy nyugdíjas koromig ott fogok dolgozni. 😀
Na de történt, ami történt, én pedig úgy döntöttem, terápiaként kiírom magamból a sérelmeimet. Gyorsan rájöttem, hogy ez az új helyzet sokkal szórakoztatóbb, mint azt az ember elsőre gondolná.
A munkanélküliségem nem tartott túl sokáig, viszont a naplóírás kifejezetten szórakoztatott, ezért úgy döntöttem, folytatom. Összeszedtem rengeteg sztorit ismerősöktől, (bárki magára ismer, az NEM csak a képzeletének játéka!) elolvastam sok-sok fórumot a munkanélküliségről és a fantáziámat is hagytam szabadon garázdálkodni, így alakult szépen lassan a történet.
Tényleg jól szórakoztam, voltak részek, melyeken időnként hangosan felröhögtem, és bár tényleg hülyén hangzik, hogy ennyire jól éreztem magam magammal, ez remélhetőleg hasznára is válik majd az írásnak.
Aztán elkezdtek szivárogni a visszajelzések, egy-egy levél vagy komment formájában. Általában munkanélküliek írtak (vagy egy-két állást ajánló), megköszönték, hogy kicsit felvidítom őket, könnyebb elviselniük ezt az időszakot.
És akkor rájöttem, hogy azon kívül, hogy van valami pötyögni való, még hasznos is. Hiszen a munkanélküliség rengeteg embert érint, vagy érintett, de nincs egyetlen olyan csatorna, fórum, ahol erről lehetne olvasni. Abbahagytam a blogolást, és úgy döntöttem, megírom könyvben. Hát így indult…
Aztán elkészült és landolt a Könyvmolyképző Kiadó mail fiókjában. Még aznap jött válasz, miszerint megy a kiadóvezető asztalára, mert az írásom jó!
Ezt a levelet azóta azt hiszem olyan kilencszáznegyvöntször olvastam újra, ez a levél tartotta bennem a lelket akkor is, amikor várnom kellett a végleges válaszra. Hosszú hetek, hónapok voltak, lassan az egész családom idegeire mentem, szép sorban csináltam ki őket.
Aztán Varga Bea, a kiadó munkatársa egyszer csak közölte velem, hogy köszönt a Könyvmolyképző Kiadó szerzőinek csapatában! Gondolom hülyén reagáltam, szinte nem is emlékszem mit mondtam, vagy csináltam akkor…sőt, biztos, hogy hülyén reagáltam. 😀
A kézirat most ott csücsül a kiadó egyik asztalán és várja a szerkesztést. A megjelenés dátumát még nem tudom, de ezt már ki kell bírnom. (A türelmetlenség lesz egyszer az én vesztem. :D)
És akkor a címben lévő kérdésre a válasz: Mindenkinek szól, aki volt már munkanélküli, aki épp munkanélküli, és annak is, aki valószínűleg az lesz. Azaz mindenkinek, ha jól sejtem. 😀
A miről szól pedig nagyon egyszerű: a munkanélküliség nevű erőpróbáról és egy óriási tanulságról. De erről majd a könyvben…
Részletekkel jövök később….